volt még réges régen, hogy emberek könyveket írtak tele költeményekkel. amikor még nem voltak blogok. bizony. volt nem egy olyan ember, aki aktív gondolkodó volt és nem szerette magában tartani, amit gondolt. mivel a közvélemény az önnön maga gondolatait tisztán nem fogadhatta be, ezért cselhez folyamodott az hajdani aktív gondolkodó.

alkotott.

festett egy festményt. vagy tervezett egy épületet, vagy megkomponált egy szimfóniát. vagy, ami esetünkben érdekes, írt vagy költött egy verset.

volt nem egy író-költő, költő-író, akik könyvekbe rendezték költeményeiket, irományaikat. ezekben rejtve megosztva magvas gondolataikat az nagyérdeművel, akik csak úgy falták a szavakat, melyeket a sárgás papírra a nyomda kék tentával ráveretett. volt ám nem egyszer, hogy az aktív gondolkodók egymás alkotásait megszemélték, és megpróbálták megérteni a mögöttes gondolat világának rejtelmeit. volt ám olyan is nem egyszer, hogy ezek az alkotók nem értettek egyet egymás gondolataival. vagy épp ki szerették volna egészíteni saját magvas gondolataikkal másokét.

pont ilyesmire láthatunk egy nagyon jellegzetes példát a magyar szépirodalomban Arany János és Petőfi Sándor között.

innen hát ennek a kisebb gondolatfoszlánynak a címe. egy nekem szánt üzenetre illik válaszolni. apró halandóként követem a nagy halhatatlanok példáját, abban a közegben és stílusban, amit a jelenkor és a nekem szánt üzenet fémjelez.

gondolkodni nem nehéz alapvetően. viszonylag sok ember képes rá, még ha a legkisebb jelét sem mutatja annak, hogy ténylegesen folytatta már ezt a tevékenységet. az alkotás, a gondolatok kifejezése már egy elég nagy nagyságrenddel komolyabb feladat. kreativitás kell hozzá. minden szó, amit leírok egymás után, minden mondat, amit szóban kifejezek valakinek, a kreativitásomat veszi igénybe. ahhoz, hogy egy értelmes gondolat értelmesen elhangozzon az ember szájából, meg kell alkotni a szavak egymás utánjából a mondatot. egy beszélgetés pont olyan, mint egy párbeszéd írása egy regényben. annyival kiegészítve, hogy a párbeszéd mindkét tagjának gondolatait egy ember alkotja meg. itt a következő nagyságrendbeli különbség. két gondolat. egy kicsit jelen helyzet is hasonló, ám nagy kényelemmel az olvasóra bízom ennek a párhuzamnak a felfedezését.

mindenesetre a gondolat kifejezése soha nem tudja lefedni száz százalékosan azt, ami az alkotó fejében van eredetileg. a kreatív emberek, akik választékosan fogalmaznak, általában jól meg tudják értetni saját gondolataikat másokkal. a kreatív emberek, akik választékosan figyelnek, általában jól meg tudják érteni mások gondolatait. általában. kényelmesen bele lehet szokni abba a kellemes egyetértéssel átitatott egyszerűségbe, amit két ember az egymással való gyakori beszélgetéseinek köszönhetően kialakulhat. általában. ilyenkor azonban mindkét irányból célzott a gondolat kifejezés.

el is érkeztünk talán jelen gondolatom végére. jónéhány félmondat jó szándékosan hiányzik, de remélem odaképzelhető.

azon gondolkoztam, hogyan lehet megfogalmazni azt, hogy mi a jó döntés. és ennek egyenes következményeként mi a rossz döntés. a legegyszerűbben talán úgy tudnám megfogalmazni, hogy amelyik kevésbé fáj. miért gondolkodunk egyáltalán így? miért nem az motiválja az embert egy döntés meghozatalára, hogy mely esetben lesz jobb neki. miért azzal foglalkozunk, hogy melyik a kisebb rossz? és mégis, én is így jutok dűlőre egy nehéz döntési szituációban. valószínűleg azért, mert sokkal egyszerűbben átérezzük azt, ami rosszul esik. nem szeretünk így érezni, ezért ha ennek a leghaloványabb jele is mutatkozik bárhol, akkor minden egyes elektronunk, protonunk és neutronunk úgy kezdi el taszítani, mint forró kés a vajat. tehát sokkal egyszerűbb kiválasztani két lehetőség közül a rosszabbat. ebből következik, hogy a másik jobb.

valóban? nincs más lehetőség? soha nincs fekete vagy fehér, igen vagy nem. tehát felmerül a kérdés, ha a döntés egyik oldaláról bebizonyítjuk, hogy az rossz, mitől lesz jó a másik. nyilván egyáltalán nem lesz jó a másik, esetleg jobb. a másik lehetőség a kényelem. ez már egy kicsit pozitívabb a döntéshozásban, de mégsem  a legszebb elv azt választom, amelyik egyszerűbb, kényelmesebb. de nem azt, ami jó. egyik esetben sem azt, ami jó. ehhez azt kellene megfogalmazni, hogy mi a jó, amit kurva nehéz.

egyáltalán kinek jó? és ez is egy hatalmas kérdés. mindenkinek nem lesz jó, ezt viszonylag sok helyről lehet tudni. alapvetően elég sokszor képviselem azt a gondolatot, egy közös döntés meghozatalánál, hogy úgyis az fog történni, ami az ott lévő személyek összességének személyesen jó. és mi jó nekem? hát sikerült eljutni idáig… hosszasan levezetve, de tulajdonképpen mindig arról kell dönteni, hogy mi jó saját magamnak. ezért lehet felelősséget vállalni, ezzel kell – és nem lehet – együtt élni az elkövetkezőkben, bizonyuljon az végül jónak vagy rossznak, egyaránt. pedig csak két betű…szép a magyar nyelv mindenesetre erre a két betűre az egyik legnehezebb rátalálni. főleg abban az aspektusban, amelyben egy döntést meg kell hozni úgy, hogy az mérhető legyen. ha ezt meg tudom tenni, akkor egy sikeres és boldog ember vagyok.

de nem.

ez van.

Üdvözlet! Ez az első saját WordPress-bejegyzésem. not. Módosítható, vagy törölhető, aztán megkezdhető a honlap tartalommal történő feltöltése!

el is kezdem, de itt hagyom ezt emlékeztetőül, hogy ekkor kezdődött el a ribizlinet. meglátjuk, mi sül ki belőle

lassan éjfél van…
lassan mindenkinek fáj a segge, mert már durván sok ideje beszélgetünk stratégiákról.
donát furcsa dolgokat rajzol a táblára, én pedig elkezdtem buta dolgokat írni a hkblogba.
ahogy elnézem az arcokat, nevetni támad kedvem.
rambi jelentkezik, mint egy kis iskolás, most pedig a körmét rágja, lehet elfelejtette a helyes választ.
lecsónak viszket a lába.
ádám erotikusan simogatja jelentkezés közben a kezét és olyan a hanglejtése mint komcsynak. ez bizonyos szempontból izgató.
omg. donát már sinusz jeleket rajzol a táblára. sztem ő is kezdi elveszíteni a fonalat.
rambi pont úgy tartja a kezét mint hitler. hiányzik a bajusz.
most robi is…
“a villanykar nagy!”
kata babrál egy pda-val…először azt hittem a sminkkészletét vette elő és a szemceruzáját vizsgálja.
rambi motorozni akar.
asszem még mindig jól kiszűröm a lényeget az emberek mondanivalójából.
rambi krumplit akar tölteni.
igen-igen, határozottan jól szűröm a lényeget…
fasza lesz a jegyzőkönyv.
éjfél van.
a helyzet nem változott.
donát úgy köröz a tollával, mint egy gagyi pornóban a műmellű nő bimbije.
asszem lecsó szenved.
lehet katának meg eltört a szemceruzája, mert nagyon aggódva néz lefelé…